Az idei év adventjében úgy érzem, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy el tudja képzelni: csodák valóban történnek. Ezért osztom meg ezt a néhány csodamesét, amelyek valóban megtörtént, igaz eseményekről, történetekről, apróbb-nagyobb csodákról, és a létező angyali dimenzióról szólnak. Klienseim, barátaim, családtagjaim angyali történetei. Igaz Örömmesék a körülöttünk suhogó angyalszárnyakról, amelyeket nagy bánatunkban és hajszolt életükben hajlamosak vagyunk véletlennek látni vagy észre semmi venni.
Hozzanak reményt, örömet, mosolygást az adventi időszakban Nektek is!
Örömmese No.2.
A királylány és az ünnepek
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisvállalkozás Hencidaföldön. Ügyes nyelvtanárkirálylányok alakítottak nyelviskolát benne. A fő ügyfeleket akkoriban olyan cégek alkották, akik fizették dolgozóik nyelvtanulását. A kisvállalkozásnak volt egy titkárnője is, akinek a dolga volt, hogy fogadja a telefonhívásokat, amíg a nyelvtanár ügyvezetőkirálylányok máshol dolgoztak. Egyik nap, mikor a németnyelvtanár-királylány megérkezett, a titkárnő zavartan mondta neki, hogy egy nagy biztosítótól hívta valaki, egy “fura nevű hölgy, valamilyen “-né”, és a Nagy Biztosítónál nyelvtanfolyamokat szeretnének. Üzlet a láthatáron! Az ügyvezető királylány felpezsdült. Máris visszahívom, ki telefonált, hol a telefonszám?
– Azt sajnos, nem írtam fel – pironkodott a titkárnő. – Csak a biztosító nevére emlékszem… és hogy volt az a fura név… talán valami ünnep.
Ez elég kevésnek tűnt. De a kisvállalkozásügyvezető-királylányok nem adják fel egykönnyen! Már hívta is a Nagy Biztosítót – azonban a telefonközpontos szigorú őrző-védő angyal volt, nem volt hajlandó kapcsolni sem a személyzeti, sem a humánerőforrás osztályt (azokban a régi időkben Hencidaföldön még kétféle neve is volt az alkalmazottak ügyeivel foglalkozó csoportnak), hanem tudni akarta, hogy név szerint kit keresnek.
–Esküszöm, hogy valami ünnep volt – rebegte a háttérből az elkeseredett titkárnő, aki ezen a ponton meg volt győződve arról, hogy állása nem tart már sokáig.
– Jó, akkor Szilveszternét keressük – jelentette ki határozottan, egy hirtelen angyali ötlettől vezérelve, az ügyvezetőkirálylány a telefonba.
– Olyan nem dolgozik nálunk – felelte a telefonközpontos.
– Akkor talán… Karácsonyné? – fogta visszább a hangját, nem akart rosszba keveredni a telefonközpontossal.
– Olyan sincs.
– Nézze, a titkárnőnk vette át az üzenetet, és tudom, hogy furcsa, de nem emlékszik a névre, csak hogy valami ünnep volt – vette őszintére a hangnemet az ügyvezetőkirálylány. – Nagyon fontos, hogy elérjük és beszéljünk vele. Szilveszterné nem jó, Karácsonyné nem jó… nekem már csak a március 15-e jut az eszembe…
Némi csönd és papírlapozgatás zaja hallatszott … vagy csak angyalszárnyak suhogtak volna? Majd a szigorú telefonközpontos meglágyult, ugyanakkor győzelemittas hangja szólt a telefonban:
– Kapcsolom Húsvétnét a személyzeti osztályról!
Húsvétné… valóban ritka név. A Feltámadást idézi – így aztán az a 10 csoport, amit a Nagy Biztosítónál tanítani lehetett, maga volt az angyali Feltámadás a kis nyelviskolának. A titkárnő pedig, nagy megkönnyebbülésére, és az angyalok segítségével, mégis maradt az állásában.