Kedves Barátaim!
A márciusi előrejelzés (lásd: https://lelekszinter.hu/blog/asztrologiai-szosszenetek-2020-marcius-1-31-ig-szilagyi-katitol), és a mostani események kapcsán sokan kérdezitek tőlem, hogy “most akkor az én egyéni horoszkópomban hogyan fognak alakulni a dolgok? Érvényét veszti vajon minden, miről beszéltünk az aktuális szolárhoroszkópom, tranzithoroszkópom alapján?”
Ezért úgy döntöttem, hogy megírom ezt az írást, és mindenkinek ezt továbbítom, aki a fenti kérdéssel hozzám fordul. Előrebocsájtom, és hangsúlyozom, hogy az itt következők az én véleményem és látásmódom, még kollégáim közül sem mindenki látja így. Úgyhogy lehet, hogy nem így lesz – szerintem rajtunk múlik.
Ennek ellenére megosztom, szerintem miről szólnak a Hold évének most jelentkező erős változásai.
ÉN A VÁLTOZÁSOKAT RADIKÁLIS ÉS MINDENT FELFORGATÓ VÁLTOZÁSNAK LÁTOM, de nem feltétlenül negatívnak, egy átmeneti negatív helyzet után.
VOLT a régi világ és LESZ egy következő. Most a kettő között vagyunk, illetve inkább a régi végén.
A következő világban vagy mindenki – emberek, különböző nemzetek, környezet, Föld – jól jár, vagy nem lesz.
Ez a döntés múlik most rajtunk, nem kevesebb. Közösen célunk elérni, hogy valóban mindenki jól járjon, és ne az otthonunk legyen a világ, hanem a világ legyen otthon a számunkra.
Sokan úgy vélik, hogy elmúlik a járványhelyzet, és majd visszatérünk a régihez, kisebb változtatásokkal, kisebb nehézségekkel. Csak “ki kell bekkelni”, „be kell spájzolni”, „túl kell élni”.
Az én meglátásomban SOHA nem térünk vissza a régi világhoz – ezért is választottam a TITANIC analógiáját. “Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala” (János Jelenések könyve)”
Vagyis, szerintem SOHA nem tudunk visszatérni a hierarchia, a pénz, a tőzsde, a bankok, a hitelek, a túlpörgés, az érzelemmentes és kapcsolódásmentes, természettől teljesen elszakadt, bürokratikus létformánkhoz, a túlhajtott, elembertelenedett látszatértékekhez. Ismétlem, szerintem SOHA.
És ez nem baj.
Viszont, a bezártságban, a karanténban mindannyian egy közös folyamaton megyünk keresztül:
A Gyász folyamatán. Mélyen belül mindannyian érezzük, hogy nem nagyon fogunk visszatérni a régihez – így a régi életünket el kell gyászolni. Ez a gyászfolyamat ugyanúgy jelentkezik a bezártságban a gyerekeknél, mint a felnőtteknél.
A gyászfolyamatot már régóta kutatják, és öt szakaszra bontható: Tagadás, Düh, Alku, Depresszió és Elfogadás.
A karanténnal sokáig a Tagadás szakaszában voltunk. „Áh, csak két hét, és visszatér minden a régi kerékvágásba” – gondolhattuk.
Az intézkedések szigorításával kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy ez nem így van, és kezdetét veszi a Düh, a harag, az egymásra mutogatás szakasza. Ez lesz a legnehezebb szakasz, mert meg kell tanulnunk kezdeni valamit az indulatainkkal, amik mindenkiben ugyanúgy meg fognak jelenni. A gyerekeinkben is! Ők is be vannak zárva.
Ezért a helyzet legnehezebb része most jön, március végétől nagyjából április végéig, amikor önmagunkkal kell szembenéznünk. Sokkal félelmetesebb, mint a Vírus vagy a politika.
Eddig, nem mondhatom, hogy túl boldogan, de mindannyian szorgosan tapostuk a mókuskereket. Most egy Nagy Kéz kiemelt bennünket onnan, még futnak a lábaink. A Mókuskeréknek voltak hasznos részei: például a rengeteg (ál)tevékenységgel szükségképpen elcsendesíthettük a valódi érzelmeinket, elhallgathattuk valódi gondolatainkat. Órákig beszélhettünk arról, hogy milyen rettenetesen viselkedik a főnökünk, így nem kellett látni, hogy hogyan viselkedünk mi magunk.
Nem kellett átélni az érzéseinket, mert olyan fáradtak és tompultak voltunk.
Most minden ránk szakad. 2020 a HOLD, azaz az érzelmek éve. MUSZÁJ LESZ szembenéznünk a valósággal: hogy kit szeretünk és kit nem, hogy mit bírunk és mit nem, hogy mitől félünk, hogy milyenek a gondolataink, sötéten gondolkodunk vagy világosan, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz – ez most mind ott van, az orrunk előtt.
De nehéz ránézni! ezért a DÜH szakaszában sok lesz az indulatkitörés. Megszaporodnak az „apokaliptikus” várakozások.
A gyászfolyamaton át kell menni, mindannyiunknak, az új születése érdekében. A kizárólagos maszkulin energia által uralt (és itt nem a férfiakat értem, ne vegyétek támadásnak, hanem a maszkulin energiát), a csak növekedést és egyenesvonalú, egyenletes fejlődést látó, kizárólag józan rációt követő, érzelmeket, érzéseket figyelmen kívül hagyó világrend véget ért most, hiszen kénytelen szembesülni azzal, hogy amit elérni akart: hogy MINDENT kontrollálni tudjon, az elérhetetlen.
Semmit nem tud kontrollálni, csak azt hiszi, egy darabig. Csak annyira mágus, mint a gyermek, aki elbújik a két keze mögé, és hiszi, elvarázsolta magát, nem látják.
A kontroll-nélküliségben káosz van. Ezt látjuk most, és azt, hogy foggal-körömmel igyekszik még mindenki fenntartani a kontroll látszatát. Ezért vesz pl. WC-papírt, vírus idején.
A káosz azonban itt van, és a káoszból mindig új születik. Beleestünk a fekete lyukba és most lesz a Nagy Bumm.
2020, hangsúlyozom, a HOLD ÉVE. Az érzelmek éve, a Nők éve, a ciklikusság éve.
MI HOZZA MEG AZ ÚJ SZÜLETÉSÉT A KÁOSZBAN?
Apró, az érzelmi kérdések kiegyensúlyozására tett lépések. A női és férfi közösgondolkodás és közösgondoskodás. A közeli szeretteink közül azok, akiket valóban szeretünk. A vágyaink. A gondolataink. Ha folyamatosan attól félünk, hogy éhen fogunk halni, a káosz dzsinnje jön és teljesíti. Mit parancsolsz, kedves gazdám?
Egy túlpörgött világot most mesterségesen leállítottunk, a nullára. Emlékszem, a 90-es évek egyik ezoterikus slágerkönyve volt az „Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!”. Most megállítottuk és épp kiszállunk – ahogy egy kedves szellemi tanítómesterem, Bátorfi Andrea fogalmazott, megnyomtuk a Reset gombot.
És közben szétgondoljuk a fejünket, hogy most-mit-csináljak, mi-hogyan-lesz, jaj-istenem-mikor-tér vissza a régi. De hát ki akartunk belőle szállni! Mindenki utálta. Mindenki utálta a pénz hatalmát, az elavult, recsegő-ropogó rendszereket, az érzelem nélküliséget. Még a haszonélvezői is, mert nem tudtak benne szeretni és szeretve lenni.
Most ebből is kiszállhatunk. A szétgondolásból.
Amikor epekővel műtöttek, volt egy nagy élményem. Iszonyúan görcsölt, nagy fájdalmaim voltak, végül eljutottam a kórházig. Még ott is nagyon fájt, a fájdalomcsillapítók ellenére, mondták, haza se mehetek, műtét. Persze, riadtan nézegettem, három kicsi gyerek várt otthon, a legkisebb még 9 hónapos… De megszületett a DÖNTÉS. Úgy, ahogy voltam, ruhástul, egy tolószékbe raktak. 36 éves voltam, még sosem ültem tolószékben. Sürgősnek ítélték a műtétet, mindenféle vizsgálatra vittek, amit nem nagyon magyaráztak el, ami nem volt baj, mert úgyse tudtam volna figyelni a fájdalomtól.
Csak ültem a kocsiban, és éreztem, hogy valahová tolnak itten jószándékú emberek – mindegy volt, hogy hová, a sorsom már nem az én kezemben volt, elengedtem minden kontrollt. Lesz, ahogy lesz. Hihetetlenül jó és megnyugtató érzés volt ez, rábízni magamat valami nagyobbra, amiről az adott pillanatban elhiszem, hogy jót akar nekem. A műtét remekül sikerült, azóta is jól vagyok.
Most erre van szükség. Hiába gondoljuk szét az agyunkat, hogy hogyan oldjuk meg a problémáinkat, azok olyan nagy számban merülnek fel, hogy úgysem tudjuk ezt most fejben megoldani, mivel nem ismerjük, mi születik. Helyette adjuk át magunkat a Bizalomnak, hogy most nagyobb erők irányítanak, tolnak, nekem most nincs más teendőm, mint hinni a boldog végkifejletben, és, majd ha eljön az idő, a most kitűzött vágyképeim szerint tenni meg az első lépést.
Tehát, mit tudunk csinálni?
Elképzelni, milyen SZÁMUNKRA a boldog végkifejlet, bármilyen illuzorikusnak tűnik. Hol élünk, hogyan élünk, ha nem kell, nem lehet már „megélhetési gondokkal” foglalkozni? Ha csak úgy lehetünk? Mit csinálunk? Kikkel? Hogyan?
Vizualizáljuk sokat ezeket a célokat, szedjük elő szívünkből a legmélyebb, őszinte vágyainkat.
- Ha most nulláról indíthatunk, hogyan rendeznénk be a világunkat?
- Hogyan működne együtt egymással férfi és nő, szeretetben?
- Hogyan állnánk, mi emberek, egymáshoz?
- Milyen lenne az életünk, ha a legégetőbb gondjaink megszűnnének?
- Hogyan, mire tanítanánk a gyerekeinket hivatalosan előírt tananyagok nélkül?
- Hogyan tudnánk figyelembe venni saját motivációinkat?
- Tegyük fel, hogy mindenből van elég, akkor mire fordítanánk a figyelmünket?
- Mik a fontos dolgok számunkra?
- Hogyan figyelnénk ugyanúgy oda másokra, mint most, járvány idején?
- Hogyan nyilvánítanám ki, hogyan kezelném érzelmeimet?
- Hogyan tudnék önmagammal és másokkal őszinte lenni?
Ha ezt az oldalt olvasod, nyilván a nagy többségnél előbbre jársz ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában. Bízz benne, hogy a Nullpont után azt építheted fel, amit szeretnél! Nullponti energiával…
Higgyétek el, a horoszkópok nem szűnnek meg működni. A horoszkópokban energiák jelölődnek – hogy azt MIKÉNT, milyen formában valósítjuk meg, az rajtunk múlik. Úgyhogy idén is megvalósítjuk azokat az energiákat, amiket elterveztünk – csak talán más formában, mint ami eddig az eszünkbe jutott. De azt, hogy milyen formában, azt nem nekünk kell most kitalálni, fejből. Az majd adódik, ha kitaláljuk, hogy MIT AKARUNK. Az Univerzum nagyon frappáns megoldásokat hoz, sokkal jobbakat, mint amit mi tudunk kitalálni.
Tehát, én azt javaslom mindannyiunknak, hogy azt a célt pontosítsuk, egyénileg, hogy milyen Új Világban lenne jó élni. És ezt tartsuk a fejünkben, miközben tesszük éppen azt, amit sodor felénk az élet, és a felébredt, nagy erők. Bizzunk benne, hogy ezek a Nagy Erők értünk működnek, belőlünk operálják ki elgennyesedett bajainkat. Ne vágyjunk pusztán megszokásból, kényelemből vissza a régibe, amit nem szerettünk. Természetesen, nem egyik napról a másikra változik minden, hanem apránként. Folyamatosan. A Plútó még 2023-ig jár a Bakban – addigra már körvonalazódni fognak az új keretek. Legyünk türelmesek és nyugodtak, és őrizzük meg a pozitív elképzeléseket a gondolatainkban!
Mindenkinek kitartást, és !derűt! Is kívánok ehhez a karantén idejére való tevékenységhez! Ehhez adjon erőt nekünk Anouk erőteljes biztatása: https://youtu.be/Hy6Cf9nGNiw
Szilágyi Katalin asztrológus írása