Életünkben többször kerülünk válaszút elé, úgy a munkavállalásban, mint a párkapcsolatban. Vajon mi viszi előbbre a sorsunkat? Ha benne maradunk a régi, kicsit szűknek, vagy unalmasnak talált munkában, kapcsolatban, vagy, ha nyitunk egy bizonytalan új felé?
Vajon valóban szemben áll a hűség és a bátor kockázatvállalás fogalma? Vagy ez, vagy az?
Egy ilyen esetben nem könnyű döntést hozni. Akárhány logikus érvet találunk az egyik mellett, szinte ugyanannyit találunk a másik mellett is.
Érzelmileg a biztonságos komfortérzés, és az új izgalma között vergődünk.
Ilyenkor mindig hasznos egy külső szem rálátása. Kell egy objektív kívülálló véleménye – csak éppen, nehéz elfogadni azt (“kibicnek semmi sem drága”, morgolódunk ilyenkor), illetve az életünkben a logika mellett még számos más fontos törvény működik, úgy mint sors és lélek….
De mi van akkor, ha legalább egy pillantást vethetünk arra, ami a lélekben van, megérthetjük, szembesülhetünk a vonzó és taszító erőkkel.
Ráláthatunk, milyen kötelékek tartanak gúzsban, vagy milyen mintázatok kényszerítenek minket akkor is mindig tovább, amikor jól tudjuk, hogy logikus lenne maradni…
Egy családállításban kibontakozó kép hozhat nekünk ilyen érzelmi rálátást. Általában meg is döbbent azzal, amit mutat, sokszor nehéz vele szembesülni, de mindenképp IGAZ. A lélek kötődéseit és vonzódásait mutatja. Ezzel leegyszerűsödik a döntési folyamat, hiszen minden bizonnyal arrafelé kell menni, vagy ott kell maradni, ahol a lélek nagyobb megkönnyebbülést, nyugalmat talál. Hosszú távon ez hozhatja el számunkra a megbékélést, és ezzel együtt a nyugalmat és az erőt, hogy döntésünket képviselni tudjuk.