(A Félőlény szót Békés Páltól loptam. Hálás köszönet neki mindig, az összes nagyszerű könyvéért!)
Az emberiség már annyiszor elbukott, mert a Félőlényt választotta. Most csináljuk másként. Mi vagyunk a kiválasztottak, hiszen éppen most élünk a Földön – mindig az a kiválasztott, aki éppen él. Tehát, Te is NEO vagy.
Dönthetünk úgy, hogy nem veszünk többé részt háborús játszmákban. Soha. Nem támadjuk meg, nem jelentjük fel a szomszédunkat, nem követelünk kötelező katonaságot fiainktól, nem súgunk be, nem lökjük arrébb a sorban állót, nem vágunk be elé autóval. Nem büntetőfékezünk, sem valós, sem átvitt értelemben.
Nem vagyunk tehetetlenek!
Hidd el, minden attól függ, hogy te miként döntesz: bábnak tekinted magad, aki felett hataloméhes és pénzéhes óvodások döntenek — vagy Embernek.
A háborúk azért törnek ki, mert hagyjuk, kollektíve és egyenként, hogy a mohó, agresszív énünk vegye át az irányítást, MERT félünk, hogy elveszítjük, amink van. Egy háborúban viszont egészen biztosan elveszítjük. Elhallgattatjuk az emberbarát Érzőlény részünket, és hagyjuk, hogy az agresszív Félőlény vegye át a helyét.
Amit tehetünk, hogy most odafigyelünk a bennünk élő Érzőlényre, neki adunk hangot, feladatokat.
Ha Embernek tekinted magad, akkor nem vagy tehetetlen.
Mindenki rengeteg dolgot tehet, felsorolok egy párat.
- Ha tetterős vagy, mehetsz önkéntesnek segíteni, koordinálni a menekültek érkezését. Jelentkezhetsz Budapesten a Keleti vagy a Nyugati pályaudvarnál, már vannak ott koordinátorok. Ők is önkéntesek. Minden este érkeznek vonatok, repülők, tele rémült emberekkel – amikor már nincs tanítás, egyetem, munka.
- Ha az ukrán határhoz közelebb laksz, akkor a határ mellett még nagyobb szükség van önkéntes munkádra. Nemcsak most, még sokáig. Válogathatod, szortírozhatod az adományokat, fogadhatod a kétségbeesett menekülteket egy barátságos tekintettel, jó szóval, főzhetsz nekik, adhatsz nekik enni, meleg ruhát.
- Ha tudsz nyelvet, főleg ukránt, oroszt, esetleg angolt, tolmácsolhatsz. Tolmácsok mindenhol kellenek. Vannak már koordinátorok a repülőtéren, a pályaudvaroknál, Facebook csoportokban.
- Felajánlhatsz adományokat. Vehetsz kisebb csomagokban tisztálkodószereket, félliteres ásványvizet, kis gyümölcslevet, müzliszeletet, vegetariánus szendvicset (böjt van, sokan tartják).
- Ha mindezt nem szeretnéd, utalhatsz pénzt azoknak, akik szeretnék. Erre vannak külön számlák, de egyének is gyűjtenek, például olyanok, akik elszállásoltak több családot. Tudom, “nem lehet tudni, mire megy”. Ez kifogás. Ha félsz a számlára utalástól, akkor személyesen is elviheted, és kezébe nyomhatod azoknak, akik tudnák használni.
- Felajánlhatsz szállást. Ezt akkor is megteheted, ha nem áll üresen három kiadandó lakásod, de van egy külön szobád. Ez az, amit idősek is felajánlhatnak, legalább nem lesznek egyedül. Tudom, tudom, “még a végén megtámadnak és kirabolnak”. Hidd el, ez akkor fog igazából megtörténni, ha a háború ideér a lelkünkbe. Az emberséges, befogadó magatartásból kapcsolatok, jó szándék, és összefogás épül, nem háború. Ez egyetemes törvény.
- Megszervezhetsz dolgokat az egy-két napnál tovább itt maradó menekülteknek: egészségügyi ellátást, oktatást, szállást, munkát. Sokan lesznek.
- Csatlakozhatsz békemeditációs körökhöz. Akkor is, ha nem hiszel benne… ez is a kapcsolattartás egy módja, a jobbik részünkkel.
Mindezekkel azt az oldalt erősíted, aki nem háborúzik, hanem segít és összefog. Hidd el, nagyon jó érzésben lesz részed! Rengeteg energiát ad, hogy tehetsz valamit, és ennek emberek örülnek! Próbáld ki. Van hatalmad!! HATHATSZ!
Mit ne csinálj?
- Ne tapadj rá minden nap a hírekre, hogy “Úristen, már megint mi történt”, “Úristen, mi lesz velünk”, “Úristen, milyen gonoszak mások”, “Úristen, tehetetlen vagyok.”
Az Úristen csak rajtad keresztül tud segíteni itt a Földön. Ha mindannyian csak háborúzunk, vagy sápítozunk, félünk, ülünk a javainkban, akkor az Úristen is háborúzik, sápítozik, fél, és ül.
Csodát akkor tud tenni, ha talál olyanokat, akik nyitottak erre.
2. Ne csinálj politikát a háborúból. Nem az, bár azt mondják róla. A háború egyszerű agresszió: add oda, amid van, ha nincs más, akkor az életedet, én meg nem adom oda, amim van. Nem kell ezt az agressziót tovább tolni a mindennapi beszélgetésekbe, mert ez mindenkit csak lefelé, az elkeseredésbe és a bosszúvágyba, vagyis a Félőlénybe húz.
Most ne a szádat nyisd ki, ne azt használd (ukránul, oroszul, úgysem sokan tudnak), hanem a szívedet.
A háború egyetlen gyógymódja: ha szívvel közeledsz a másik ember felé.
Csináljuk ezúttal így.