Az elmúlt félév során kezdtem el figyelni, milyen típusú problémák merülnek fel leggyakrabban a családállításokon: mivel küzdenek az emberek, leginkább a nők – mert ugye ők azok, akik nagyobb számban vannak jelen az állításokon. A munkahelyi témák vezetik a listát, a karrier-elakadások kezelése iránti igény egyre nagyobb. Felmerült bennem a kérdés:
Megválaszolni persze nem nagyon tudtam a kérdést, de elhatároztam, hogy teszek egy kísérletet. Meghirdettünk egy, kifejezetten munkahelyi előrelépés problematikát kezelő állítást. Nos, több férfi is jelentkezett az állításra – örültem is, hogy ezek szerint működik a hirdetés, a férfiakat is eléri. A probléma is, amire a csoportos állítást hirdettük, releváns számukra, de jó! Közeledett az állítás időpontja. És kaptam a leveleket sorba: a jelentkezett (összesen 4) férfiból kettő, ilyen-olyan okra hivatkozva lemondta a részvételt. Kíváncsi lettem, miért lehet a lemorzsolódás. Állítás után megkérdeztem az egyik férfi résztvevőt, hajlandó lenne-e néhány gondolatot megosztani velem az állítással, és az ezzel kapcsolatos érzéseiről, férfiként. Ennek a beszélgetésnek a részleteit osztom meg most Veletek. Milyen érzéseid vannak most, hogy túl vagy életed első családállításán?Vajon csak a nők vannak ebben a helyzetben?
Csak ők toporognak egy helyben és
érzik úgy, hogy többet érdemelnének?
R: Vegyesek az érzéseim, de mindenképp meg vagyok könnyebbülve több szempontból is. És csodálkozom. A racionális énem próbál magyarázatot találni a megmagyarázhatatlanra: hogyan lehetséges az, hogy emberek, akikkel most találkoztam először, olyan dolgokat fogalmaznak meg, amelyeket én a magam számára is csak nagyon halkan. Örülök, hogy kívülről láthattam, mi az a blokk, ami gátolt eddig abban, hogy érdemeim és befektetett munkám végre elismerést nyerjen – de itt nem szeretnék személyes részletekbe belemenni. Ti is mondtátok, hogy hagyni kell időt, hogy az oldás megérkezzen, és a probléma megszűnjön azzá válni, addig pedig nem kell beszélni róla.Jól is van így. Arra segíts nekem megtalálni a választ, hogy miért van az, hogy kevés férfi veszi a bátorságot, hogy eljöjjön pl. egy családállításra, miközben a problémák nemfüggetlenek?
R.: Háát… nekem is beletelt nem kis időbe, hogy rávegyem magam. Nehezen tudtam – és ezzel szerintem a férfiak többsége így van – befogadni, hogy van, amit csak hagyni kell megtörténni, nem kell kézbe venni az irányítást. Mi azt szeretjük, ha magunk oldjuk meg a problémákat, akkor érezzük, hogy elemünkben vagyunk. Még akkor is, ha rendre kudarcot vallunk. Nekem például ez a problémám – amire most a segítségetekkel állítottunk – nem új keletű. Több munkahelyem volt, mindegyik helyemen éveket töltöttem – kitartással és lelkesen húztam-vontam az igát, de valahogy mindenütt ugyanaz a fal került elém: hiába teszek meg mindent, nem sikerül a befektetett munkát elismerésre, feljebb lépésre átváltanom. Szerintem ezzel többen vagyunk így.Még mindig nem válaszoltál, a férfiak miért nem fordulnak más problémafeloldó eszköz felé?
R.: Nehezen ismerjük be, hogy a racionális énünk nem mindenható – ez az egyik válaszom. Aztán férfiként a pszichologizálás mindig kicsit női dolog marad, mi tesszük a dolgunkat a hétköznapokban, lelkizés nélkül. Ezért érdekes volt látni, hogy nem voltam egyedül férfi az állításon, voltak férfiak – akik, mint megtudtam – rendszeres résztvevők. Kicsit szorongtam az elején attól is, hogy csoportban kell megmutatnom, hogy nekem is van problémám, de ezen szerencsére hamar túljutottam: Melinda nem beszélte túl a dolgot, egy mondatot kellett mondanom, hogy milyen problémára akarok állítani.Mit mondanál férfi társaidnak, ezután a családállításos tapasztalat után – jó tanácsként?
R.: Talán annyit, hogy ki kell próbálni. Élménynek sem utolsó, bár az eredményről – hogy megoldódott a problémám és a helyemen vagyok – még nem tudok beszámolni.Mi pedig megígérjük, hogy egy hónap múlva jelentkezünk Nálad, szeretnénk nyomon követni a sorsod, hogy milyen változást tapasztaltál. Örültem, hogy volt pár perce még rám, hogy megértsem, miért is nehéz a férfiaknak ez. Annak is örültem, hogy vannak olyan férfiak, mint R., akik mernek új utakra lépni, hogy megoldást találjanak, mást. Mert …és egy idézet jutott az eszembe, de nem akarok rákeresni, ki és mikor mondta, és nem is akarom pontosan idézni.