Az idei év adventjében úgy érzem, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy el tudja képzelni, hogy csodák valóban történnek. Ezért osztom meg ezt a néhány csodamesét, amelyek valóban megtörtént, igaz eseményekről, apróbb-nagyobb csodákról, és a létező angyali dimenzióról szólnak. Igaz Örömmesék a körülöttünk suhogó angyalszárnyakról, amelyeket nagy bánatunkban és hajszolt életükben hajlamosak vagyunk véletlennek látni vagy észre semmi venni.
Hozzanak reményt, örömet, mosolygást az adventi időszakban Nektek is!
Örömmese No.8
A zarándok asztalosmester, a hintó és az üveghegyeken túli csúcstalálkozó
Egyszer volt, hol nem volt, élt Hencidaföldön egy özvegy királyasszony. Hanem az öreg király halálával az országa elszegényedett, s még a királyi palotában is meg kellett számolniuk minden fillért. Történt egyszer, hogy a királyasszonyt más királytársai közös megbeszélésre invitálták, ám e királyi csúcstalálkozót az üveghegyeken túl, a Sugárzó Napfény birodalmában kívánták megrendezni. Ment is volna a királyasszony, nem is, nehezen hagyta ott országának szegény népét, s bizony hiába gyűjtögette a filléreket a kincstár üres ládáinak legaljáról, az üveghegyekig sem lett volna elegendő, nemhogy azon túl. Sóhajtozott, sóhajtozott hát a királyasszony, s látták ezt a többi királyok és királynők. Kedvesen úgy gondolták, megsegítik ezt az utazást, hogy létrejöhessen a csúcstalálkozó. Az angyali szárnyakon érkező örömhír azonban csak még több sóhajt szakajtott fel a királyasszony kebeléből — bár a szíve hálával csordultig telt, mikor látta, királytársai mennyire segítik őt, ám a hiányzó részt mégsem találta bizony sehol. Imígyen fohászkodott hát a láthatatlan angyalbirodalomhoz: „Tudom ám, hogy lehetetlent kérek, hiszen már csak három nap van hátra, ameddig be kell fizetnem a részvételemet – de ha tényleg úgy gondoljátok odafenn, hogy én is ott legyek ezen a csúcstalálkozón, akkor most segítsetek.”
Hogy szavam ne felejtsem, volt az elhunyt öreg királynak egy hintója. Nem volt az szép jármű, inkább szakadozott, öreg kocsi, amit már az öreg király is csak az áruk fuvarozására tartott fenn. „Ugyan kinek kellene egy ilyen öreg hintó – gondolta magában a királyasszony. – De fenntartani, használni sem tudom, így inkább meghirdetem.” Így is tett, és hónapokon át jöttek is mindenfelől árusok, kufárok, mind nézegették a rozzant hintót, némelyik még a hasát is fogta nevettében, hogy ezért pénzt adjon. A királyasszony megértette a nevetőket, de szívében szomorú maradt. A fohásza után másnap azonban egy kedvesforma asztalosmester érkezett a birodalomba, s mondta, hogy ő bizony a hintóért jött, mert látta annak képét a kidoboló weboldalon, s mindjárt tudta, hogy az az övé lesz. A királyasszony alig hitt a fülének. A kedves asztalosmester megkérte, hogy egy próbavezetésre, ha elkísérné őt, s közben megbeszélnek mindent. Így aztán az asztalosmester és a királyasszony beültek a hintóba, és mentek egy kört.
– Nékem biz ez a hintó tetszik – vágott bele mindjárt az asztalosmester, – s mivel most jöttem haza hosszú zarándokutamról, mely a spanyol hegyekbe, a Szent Jakab útjára vitt, s ott megtanultam, hogy hinni kell az angyali útmutatásnak, mindjárt el is hoztam magammal az árát, ami a kidoboló weboldalon szerepelt. Hanem aztán egy kicsit olcsón hirdette meg királyasszony ezt a hintót, nem akarnám én becsapni, így megtoldottam még egy kevéssel” – mondta, a királyasszony számára igencsak váratlanul a kedves asztalosmester, és azonmód átnyújtotta a kezében lévő összeget a királyasszonynak. Láss csudát, az összeg így fillérre pontosan annyi volt, mint amennyit be kellett fizetnie másnapig az üveghegyen túli utazásra.
Így történt, hogy a papírokat kitöltötték, barátian elbeszélgettek a spanyol zarándokútról, kölcsönösen kifejezték bánatukat afelett, hogy erre a zarándoklatra általában milyen kis létszámban jutnak el asztalosmesterek, majd a kedves asztalosmester, a sokak számára láthatatlan, ám a királyasszony számára egyértelműen kézzelfogható angyalszárnyait a sofőrülés mellé helyezve, boldogan mosolyogva elhajtott frissen szerzett, külsőre rozogának tűnő, de belül szívvel működő hintójában.
Így esett meg, hogy az üveghegyeken túli csúcstalálkozón a királyasszony is részt vehetett, ám hogy ott milyen csudálatosságok történtek, azt csak az angyalok tudhatják – s tőlük Ti is, ha nagyon figyeltek halk beszédükre. Itt a vége, fuss el véle!