Az idei év adventjében úgy érzem, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy el tudja képzelni: csodák valóban történnek. Ezért osztom meg ezt a néhány csodamesét, amelyek valóban megtörtént, igaz eseményekről, történetekről, apróbb-nagyobb csodákról, és a létező angyali dimenzióról szólnak. Klienseim, barátaim, családtagjaim angyali történetei. Igaz Örömmesék a körülöttünk suhogó angyalszárnyakról, amelyeket nagy bánatunkban és hajszolt életükben hajlamosak vagyunk véletlennek látni vagy észre semmi venni.
Hozzanak reményt, örömet, mosolygást az adventi időszakban Nektek is!
Örömmese No.4
A gyógyító királylány és a radiátor
Egyszer volt, hol nem volt, élt Hencidaföldön egy igazi gyógyító doktorkirálylány. Pár éve vált el a férjétől, aki nehéz természetű ember volt. A doktornőt nagyon szerették a betegei, ő is jól érezte magát a munkájában, és szeretettel nevelte – immár egyedül – a szép hajadonná serdült leánygyermekét. De mégis úgy érezte, hogy nagyon hiányzik mellőle valaki, akivel igazán szerető társkapcsolatban tudna élni – amilyennek a korábbi házassága, sajnos, ritkán volt mondható. Búsan ábrándozott a doktorkirálylány egy este, s mert igencsak hideg volt, felült a radiátor mellé az ablakpárkányra, és elkezdte számba venni, milyenek is voltak hajdan a szép királyfiúk, akik még a házassága előtt udvaroltak neki. A gondolatai egyre visszatértek ahhoz, akivel még fiatal lánykorában találkozott egyszer – méghozzá hazájától, amit akkor még Bergengóciának hívtak, több ezer kilométerre, egy kontinensméretű óriás szigeten. Ez a királyfiú ugyanis ezen az óriás szigeten született, s csak egy ismerősön keresztül találkoztak akkor két hétre abban az évben. Nagy szerelem volt, de hát akkoriban csak úgy teljesedhetett volna be, ha a királyleány lemond arról, hogy visszatérjen szülőhazájába, Bergengóciába. Öreg királyasszony édesanyja Bergengóciában bizony sírt-rítt a telefonban (ráadásul a szomszéd lakásában lévő telefonban, hiszen Bergengóciában akkoriban még oly ritka volt a vonalas telefon, mint a fehér holló), és könyörgött a királylánynak, hogy ne tegyen ilyet vele, ne hagyja őt szégyenszemre magára öregkorában… A doktorkirálylánynak jó szíve volt, nem akarta látni, (illetve, az adott helyzetben, inkább hallani) édes királyanyja könnyeit, így szívszorító búcsút vett a szívének kedves királyfiútól, s hazautazott. Ennek már lassan harminc éve… közben Bergengóciából Hencidaföld lett, nem voltak már érvényesek a bergengóc határszabályok.
Így morfondírozott magában könnyes szemmel a királylány, hagyta, hogy a radiátor melegítse, és ábrándozott arról, hogyan alakult volna, ha akkor mégis tudja ezt a kedves királyfiút választani… azóta eltelt sok esztendő… Biztos ő is megnősült, boldogan él… De akárhol is vagy, fűzte tovább magában az álmait, szükségem lenne rád.
Még sokáig gondolkodott a kedves királyfiúról a radiátoron, szíve is igen felmelegedett belé, aztán lefeküdt aludni. Másnap reggel egy email várta a postafiókjában, s a Tárgy mezőben nagybirodalmi nyelven az állt, hogy : „I want to talk to you too” – vagyis, „Én is akarok veled beszélni”. Én IS??? Az email a kedves királyfiútól jött, aki azzal dicsekedett, hogy három éve próbálja megszerezni a királylány email-címét, és sokszoros véletleneken keresztül, csak most sikerült. Nagyon szeretne beszélni, találkozni, ha lehet, bár úgy hallotta, a királylány férjnél van, de mégis….. Szó szót, utazás utazást követett, s azóta összeházasodtak. Ha három évvel korábban megtalálja az email-címet a kedves királyfiú, akkor a királylány még férjnél van, s nem találnak ismét egymásra.
Ám az angyalok mindig a legjobbkor suttogják a fülünkbe, hogyan festhet az élet, a véletlen angyalszárnyaival, egy kis színt az életünkbe.
photo by Daria Shevtsova on Pexels