Pénzügyi válsághelyzetek

K. azért döntött úgy, hogy a családállítás módszeréhez fordul, mert egész életében küzdött az anyagiakkal. Mindig volt munkája, mindig szorgoskodott, szinte alig költött magára, és mégis: vagy az állásai szűntek meg, vagy olyan dolgok történtek, hogy a kis megtakarításai hamar elfogytak, és mások segítségére szorult.

Az állítás során megmutatkozott, hogy édesapja képviselője nagyon gyengének érezte magát, és túl nagy tehernek érezte az életét. Az apa „képviselője” úgy fogalmazott, hogy „énnekem itt semmire nincs ráhatásom, csak úgy hagyom, hogy sodródjak, történjenek velem a dolgok”.  K. megerősítette, hogy édesanyja sokat szidta az édesapát, aki korán meghalt, hogy mennyire „élhetetlen” ember volt, minden kifolyt, szétfolyt a kezéből.

K. képviselője azonban egy tapodtat sem mozdult az édesapja mellől, hangsúlyozva, hogy őneki itt a helye, mert ez „az ő családja”, innen nem mehet el. Bár a képben Lehetőségként és Bőségként szereplő képviselő hívogatta, K. képviselője azonban nem mozdult édesapja mellől, csak őt figyelte, támogatta, vele érzett közösséget.

Az oldás során lassan kezdte észrevenni, hogy létezik külvilág, és hogy arra fordulva észreveheti az életébe érkező bőséget, a lehetőségeket. Ahogy már nem az édesapát megszemélyesítő szereplőre koncentrált, az apa is visszanyerte kicsit az erejét, és már képes volt energiát adni a lányának. Lassan megérkezett K. lelkébe az információ, hogy akkor is a családjához tartozik, ha nem ismétli meg tudattalanul édesapja viselkedését és sorsát. Így megkapta az apai ágról érkező „engedélyt”, és energiát is, hogy más irányokba is nyitott legyen, és észrevegye a körülötte lévő lehetőségeket.

Hogyan jelentkezett az oldás hatása? K. – aki művészként és terapeutaként dolgozik – képes volt részben felújítani a lakását, és lehetőséget kapott arra, hogy Amerikában is megmutatkozzon. Két galériában is kiállították a képeit.